Hajnali 12:30-kor indult a gépem Ferihegyről, SkyEurope gép. Sok repülése nem lesz már szegény Boeing 737-esnek innét, hamarosan teljesen kivonul a társaság Magyarországról, jön helyébe az ir Ryanair, ahol még a csomagokért is fizetni kell. Az előző napi dorbézolásnak köszönhetően a felszállás után szinte azonnal elaludtam (repülőn elalvási rekordomat nem tudtam megdönteni, egyszer sikerült még felszállás előtt bevágni a szunyát). Turbulens utunk volt, párszor arra neszeltem fel, hogy ki-ki gyulladnak az övbekötős jelzések a fejünk felett.


Épségben landoltunk Barcelonában. A hely első látásra belopta magát a szivembe: pálmafák lengedeztek a szélben, ami egyébként sós volt, meleg és nedves, egyszóval a tenger igéretét hordozta. Buszokkal jöttek értünk, kettővel. Az útlevélellenőrzés példásan gyorsan zajlott, a hosszú üvegfolyosókon túljutva egykettőre a poggyászkiadó hatalmas csarnokában találtuk magunkat. Eddig azt hittem, hogy a Ferihegy 1-es terminálon észlelhető kriminálisan lassú csomagkiadás magyarizmus, úgy látszik másutt is jelen van. Kb fél óra várakozás után aztán felkaptuk a csomagot, és kisuhantunk az épületből. A vonatot keresve felfedeztük az indulási oldalt, megcsodáltuk az egyszem jegykiadó automatát, ahol a reptéri buszra lehetett jegyet váltani.


A városba háromféleképp lehet bejutni, feltéve, hogy nem várnak kocsival: taxival, ami kb 30 euró, a reptéri busszal, ami gyors és a város központjába visz, de cserébe 5 euró és közel képtelenség jegyet venni rá, vagy vonattal, amit meg alig lehet megtalálni. Szerencsére az információs pultnál útbaigazitottak minket, a vonat pedig hamarosan bevitt minket a főpályaudvarra (harmadik megálló). Itt van egy metrómegálló is, tehát kapásból át lehet szállni tömegközlekedésre.