Azok hangosak. A London melletti (melletti az ám, vagy 70 perc busszal a Victoria Station, nomeg 14-16 fontunk bánja oda-vissza) Stansted reptér itthonról többek között Sármellékről érhető el, a Ryanair fapados légitársaság járataival. Nemrég nagyobb akció keretén belül csomó olcsó jegyet lehetett venni, így utaztam barátaimmal Londonba két napra, nomeg a baratnőm is ide repült Skóciából. Elvileg két napra jöttünk, ennek megfelelően csomagoltunk is, hoztunk pénzt. Kedden mentünk volna, csütörtükön vissza. Megérte, mert a jegy nagyon olcsó volt még így négy embernek is.
Visszafele hajnalban (a Ryanair csütörtökön 7:40-kor indul, és miután a Victoria Stationról mentünk, ez hajnali 3-as kelést eredményezett) félkómásan észleltük a buszból, hogy elkezdett havazni. A Trafalgar Squaren még havaseső, Victorián már havazás (lásd a kép balra), az autópályán már elkezdett szakadni. Nem gondoltunk semmi rosszra, elvégre reptér az valami komoly dolog, ott kérem hatalmas gépmadarak repkednek naphosszat, biztos eltakarítják. Azon olvasók akik valamennyire ismerik az angolokat, és reptereiket már bizonyára elkezdtek mosolyogni, sőt talán gúnyosan röhögni. Mi mondjuk nem röhögtünk, amikor a reptéren megtudtuk, hogy a járatunkat törölték, és csak hatalmas mázlinknak volt köszönhető, hogy át tudtuk tetetni a jegyünket a következő, szombati járatra.
Mint utóbb kiderült a hatazás hihetetlen mértéket öltött, Wales-ben és Angliában 1-1 millió gyerek maradt otthon, autópályák álltak be, és minden reptér törölte a reggeli járatait. 10 centi hó esett le. Mint azt az ügyfélszolgálaton megtudtuk a reptér számára nem éri meg a hókotró gépparkot fenntartani, ha évente csak egy-két ilyen nap van ekkora hóvihar.
Ryanair és az ügyfélszolgálat
A reptéren összesen ha két Ryanair ügyfélszolgálat van, ehhez két teljes sor, azaz kb 10 check-in desk tartozik. Miután minden járatot töröltek aznap reggel, ezért a bejelentést követően szinte azonnal hatalmas sorok alakultak ki, kvázi lehetetlenné téve a jegyek módosítását. A szombati járatra 16 szabad hely volt, ezért részvéttel gondoltunk a több mint száz csütörtöki sármelléki járatra váró utasra, mint utóbb kiderült Sármelléken valóságos kis lázadás tört ki a terminálon, amikor bejelentették, hogy nem jön a londoni gép.Kezdődik
Pénzügyi helyzetünket mérlegelve (négyünkek az út Londonba 4*16 font lett volna oda-vissza) úgy döntöttünk, hogy a reptéren maradunk, csak jár úgyis valami kajajegy, esetleg forró víz. Hát lófaszt mondották az ángyélusok, és hiába vertük az asztalt, még második nap is úgy kellett forró vizet kunyerálni a közeli kávézóból. A padló hideg volt, hiába a hálózsák és a barátnő, a pad kemény és karok vannak az ülőhelyek között. Néhol egy-egy kart már a bajtársak korábban leoperáltak, itt relatíve kényelmes fekvés esett. Érdekes, hogy az élet mennyire nem áll meg a reptéren, és már hajnali négykor a hangosbemondó mögött ülő jóember kávétól érces hangszálpróbálgatásaira ébredtünk, majd kisvártatva az utazók rohamára. Nem sokkal a második nap reggele után arra tévedt egy személyzetis, és gorombán kirugdalt minket a táborunkról, az egyik check-in elől - innentől a padon csöveztünk.Internet és egyéb időtöltés
Hogy hasznos információt is írjak ma: a reptéren van ingyen wifi (a kiírások szerint), különben 1 font a termináloknál 10 perc. Előszeretettel hagyják ott az emberek az elolvasott újságokat, mi is innét értesültünk a világ fontosabb történéseiről (többek között arról, micsoda zavarokat okozott a havazás).Kaja
A kaja fontos dolog az embernek, ezért elindultunk vadászni. Azt gyorsan kiderítettük, hogy a váróban kajálni pénzügyi öngyilkosság, ezért a helyi 308-as járatra felülve eldöcögtünk Bishop's Stodfordba, ahol a lokális Tesco-ban 10 fontért sok olcsó piroscsíkos ételt és italt vásároltunk, innentől fogva sajtoskenyeren és instant tésztán éltünk.
Minden, amire a felnőtt szervezetnek szüksége van.
Szombat reggel hátfájósan, a hideg levegőtől átfagyva átvánszorogtunk a szekjuritin, ahol megszabadítottak felesleges tárgyainktól, úgyismint kontaktlencsefolydék, meg tusfürdő. Aztán felszálltunk a gépre, az meg hazahozott minket.
A mi gépünk szombaton.
Az út végén a pilóta még egy kicsit játszott még az idegeinken, amikor bejelentette, hogy Sármellék felett nagyon nagy a köd, ha nem oszlik el, akkor ő inkább Grácba menne, de végül eloszlott, így nem vertük meg.
Mindent összevetve hatalmas kaland volt, mérsékelt extra kiadásokkal. Mindenképpen megérte, de igazán pozitív lett volna, és valószínűleg dícsérően írtam volna, ha kaptunk volna valami kárpótlást a reptéri kajálásra.
A sármelléki poszt kapcsán egy kedves olvasó küldte a következő egy honlapcímet, ami ilyen esetekben nagyon hasznos tud lenni (reptéri alvások angolul): http://www.sleepinginairports.net/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.