Ahogy írtam korábban, újfent elugrottam Lengyelországba, mert az olyan jó. Odafele minden simán ment (őszintén szólva az az egy órás repülőutat úgy átaludtam, hogy csak az Airbus kerekei és a Frederic Chopin reptér betoncsíkjának csókjára ébredtem), Etiuda kis dobozterminálhoz mérten gyorsan kipakolta a csomagokat a szalagra, irány a polák világ, és a lengyel csajok.

Ellenben visszafele.

Wizzair főutaskísérő humorzsák

Nem tudom mióta szokás ez a férfi utaskísérő a főgóré, de amióta ezt látom a fapadosoknál, szinte minden második repülésen elsütnek ezek a humánok egy-egy poénosnak szánt fordulatot, de egy kicsit rutinosabb utazó a "az oxigénmaszkot helyezzék az arcukra, majd lélegezzenek nyugodtan, ha tudnak" kezdetű mondattól már a repülőgép belső falára tud mászni, közvetlenül a csomagok mellé. Az már csak hab a tortán, hogy ezek a díszpintjek természetesen a légiutaskísérők alfahímjei, ezért kötelességüknek érezvén egyfolytában a stewardesseket cukkolják egy-két megjegyzéssel, hogy már engem zavar.

És üzenném annak a szellemileg hátrányos júzernek, aki az április 9-ei hétfő déli Varsói járaton dolgozott, hogy

1. az az úriember, akinek a biztonsági előadás közben egyfolytában beszólt magyarul egy USA-beli utas volt, tehát valószínűleg hallotta már az amúgy csak elsőutasoknak újonnan ható prezentációt (btw powerpoint prezentációnak nevezni a biztonsági bemutatót nem humoros, ellenben szar), és különben sem beszél magyarul, ha kötözködni akar, akkor tegye azt angolul;
   
2. ne kívánjon már nekem kellemes húsvét ebédet, ilyen performansz után ha lehet meg se próbáljon szólítani.

Az persze már csak kívánságlistám legvégén szerepel, hogy a személyzet tagjai TANULJANAK MÁR MEG ANGOLUL, elhadarni valamit nem jelent egyet a szöveg érthető elismétlésével (ez vonatkozik a pilótafülkében lakó, magára nagyképűen kapitányként hivatkozó pilótára is). Szerencsétlen svédek meg csak tekergetik a fejüket, mint Pistike a macskát az udvaron, hogy miért is állunk még 20 percet, mert nem értették.

A rakodótapló

Na ez a másik létforma, akiből ma nagyon elegem lett. Igen, aki a csomagjainkat lenne hivatott gyorsan, hatékonyan kipakolni a gépből, és eljuttatni a terminálba. Kibaszott háromnegyed órát vártam a csomagomra a közismerten nem kimondottan hatalmas Ferihegy 1-en! Képesek voltak azt a logisztikai mesterhúzást elkövetni, hogy három érkező gép csomagját írták ki egy szalaghoz, így hatalmas tumultus alakult ki, ami persze emiatt a majdan bejövő csomagokat sem tudta hatékonyan abszolválni (a csomagra váró utasállat megint egy díszállat, de mára elég ez a kettő). Valami rejtéjes okból kifolyólag az közel 45 percet kellett várni a járatunk csomagjaira, amiért kötél járna a fejeseknek. Összevetőleg maga a repülés volt kb 60 perc.

Apróságon múlik

Olyan kicsin múlik, és mégsem. Ferihegy 1 egy nagyon szépen megcsinált terminál lett, jó érzés onnét elindulni. Csak érkezni nem, márpedig a turista - aki a pénzt hozza - először jön, és csak utána megy. Jó benyomás: boldog turista, több pénz. Rossz benyomás: rosszkedvű turista, kevés pénz, és nem jön legközelebb. Megéri? Nem.